A magyarországi római limes, mint a világörökség része

Magyar Limes Szövetség1972-ben jött létre az UNESCO Világörökség Egyezménye, amelyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. Az egyezmény értelmében a részes tagállamok javasolhatják egyetemes értékű javaik világörökségi felvételét. Hazánk belépése óta nyolc magyarországi helyszín került fel a világörökségi listára (www.vilagorokseg.hu). A világon jelenleg összesen 911 helyszín élvezi a világörökségi védelmet, ebből 187 a kulturális helyszínek száma.

A védettséggel járó kedvező jogi helyzet és a megnyíló fejlesztési források jelentősen segítették a helyszínek védelmét és idegenforgalmi hasznosítását. Hazánkban a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek a Világörökségi Listára történő valamikori felvételre. A megfelelőnek talált helyszínek a Magyar Várományosi Listán szerepelnek. Itt található 2009 óta (kulturális kategóriában) egy nemzetközi sorozatjelölés részeként "A római limes magyarországi szakasza".

A Római Birodalom határvidéke egyes részeinek Világörökségi Listára kerülése közel két évtizede kezdődött. 1987-ben került felvételre önálló helyszínként az Egyesült Királyságban a Hadrianus fal. Ezek után több országban is felmerült az igény (elsősorban Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek védettek. Hosszas huzavona után az a koncepció született, hogy a védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kell kezdeményezni. 2004-ben már a "Római Birodalom határai, a limes" elnevezéssel lehet találkozni az örökségi listán, amelynek részét képezi a már említett Hadrianus fal és a 2005-ben világörökségi helyszínnek nyilvánított németországi felső germániai és raetiai limes. Az Antonius fal 2008-ban került fel a listára. A több helyen elkészített 100 %-os rekonstrukció érdekes helyzetet teremtett a világörökségi helyszínek behatárolásakor, ezek a rekonstruált helyszínek, műemlékek ugyanis nem tekinthetők teljesen hitelesnek. Alapelv, hogy minél több van a romokon annál bizonytalanabb a megítélése. A problémát úgy oldották meg, hogy csak a háromdimenziós helyszínek alsó rétegei lettek védettek a rekonstruált "felépítmények" már nem. Nálunk többek között ezért nem készítenek teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető, de ezzel nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik jobban megértik a műemlékeket, ha azoknak a felépítményeit is érzékelik.

2001-től elindult az egykori Római Birodalom határterületét magában foglaló európai országok szakmai együttműködése, amelyhez később csatlakozhatnak a Közel-Kelet és Afrika államai is. A magyarországi jelölés szempontjából nagyon fontos volt 2003-ban a Pozsonyi Csoport megalakulása. Több konferencia és szakmai vita eredményeként a csoport a 2004-ben elfogadott Koblenzi Deklarációban megszabta a Római Birodalom határa, mint egységes világörökségi helyszín térbeni és időbeni leszűkítését. Ennek eredményeként a határ menti 5-10 km széles frontvonal nevezhető, ahol a Traianus és Septimus Severus uralkodása közötti időszakban (98-211) húzódott a birodalom határa. A világörökségi védettséget élvező objektumok között az ebben a sávban található bármely korú római katonai létesítmények, erődök, őrtornyok, utak, mesterséges gátak, sáncok és polgári létesítmények lehetnek. Az egyes különálló helyszínek közötti "kohéziós erő" a ripa Pannonica mentén a limesút lesz. Ennek ismert szakaszai adják náluk a világörökségi helyszín nyomvonalát, gerincét. Nagyon fontos, hogy a Római Birodalom határvidéke egyetlen hatalmas helyszínként került a listára, ezen belül minden ország a saját területén dolgozik azon, hogy minél több objektuma kerülhessen ennek égisze alá.

Ahhoz, hogy nálunk a jelölésből tényleges világörökségi helyszín legyen, nagy összefogásra van szükség a szakmai, állami szervezetek, önkormányzatok és a civil szféra között. Jelenleg a pályázat kidolgozásában, előkészítésében  a Pécsi Tudományegyetem, az érintett múzeumok, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vesznek részt. A készülő régészeti-térinfomatikai adatbázis, az egész témát átölelő-bemutató dokumentáció mellett szükség van további terepbejárásokra és kutatásokra is. Egybehangzó vélemények szerint eredményt csak hathatós állami program beindításával lehet elérni. A programot jelenleg egy közép-európai EU pályázatból finanszírozzák, de ez nem fedezi a további kutatás, konzerválás és kezelés költségeit. Jelen állapot szerint a mintegy 200 lelőhely 80 önkormányzatot érint. A puffer zóna és a sáv kitolásával ez a szám még növekedhet. A pályázat benyújtásához 10.000-es nagyságrendben lesz szükség az ingatlanok és a tulajdonosok adataira.

Mindenképpen szükség van a Magyar Limes Szövetségben tömörülő, helyszínkezelő menedzsment kialakítására, ami segít összehangolni az egyes intézmények, szervezetek, önkormányzatok, civilek munkáját, kidolgozza a látványosságokra épülő kulturális útvonal filozófiáját, árnyalva ezzel azt a tényt, hogy a védettséggel érintett terület az önkormányzatok és a tulajdonosok számára kötöttebb felhasználást jelent a későbbiekben, de egyben fantasztikus lehetőséget a turisztikai hasznosításukra. Erre mintát adhat a németországi Limes Kommission (www.deutsche-limeskommission.de) működése.

A világörökségi helyszínek nevezése és kezelése terén döntő változás remélhető a remélhetőleg hamarosan megszülető világörökségi törvénytől.

A római limes magyarországi szakasza, a ripa Pannonica UNESCO világörökségi státusza rendkívüli gazdasági fellendülést hozhat - mint más helyszíneken is - a turizmus fellendülése miatt, így egy rendkívüli alternatívát nyújthat a programba bekerült települések számára.

Minden jog fenntartva - Késő-római Kikötőerőd Alapítvány

Copyright - Late-Roman Fortlet Foundation